Az ország délnyugati részén a sok csapadék és a gyenge minőségű agyagos termőföld nem igazán kedvez a búza és egyéb gabonafélék termesztésének. Azonban pont az agyagos föld segítette a fazekasság kialakulását, amely a térség egyik fő megélhetési forrását adja mind a mai napig. Vas és Zala megyében - különös tekintettel az Őrség és a Hetés vidékére - számos faluban foglalkoznak e mesterséggel. Fontos megjegyezni, hogy a Délnyugat-Dunántúlon magyar köznyelvvel ellentétben a fazekasokat gerencsérnek nevezik, amely a szláv "kis fazék" szóból származik. Kiállításunk öt tárlója a következő fazekasmesterek munkáit mutatja be: Züric-völgy és környéke; rábavidéki szlovén mesterek; jáki gerencsérek; kályhások és habánok; kisebb vasi műhelyek. A habánok a reformációt képviselő anabaptisták egyik csoportja volt, nevük a német "Haushaben" (magy. háztartás) szóból ered és a német nyelv egy régebbi változatát beszélték. Kerámiakultúrájuk hazánkban a 16. század utolsó éveiben vert gyökeret. A "kisebb műhelyek" nevű tárlóban a vasvári, kőszegi, sárvári fazekasok munkái láthatók.
A kiállítás 2017-től az emeleten, az utolsó kiállítóteremben tekinthető meg, amely a korábbi "Délnyugat-Dunántúl fazekassága" tárlatnak felújított, ugyanakkor egyszerűsített változata.