„A rádiók csak üvöltsék rekedten

A szabadságot s az ember jogát.

Itt érzi csak befalazott testem

A milliókkal Moszkva ostorát.

S Váctól Pekingig zúgják a rabok:

– Ha nem vigyáztok, az egész világon

Bebádogoznak minden ablakot!”

(Tollas Tibor: Bebádogoznak minden ablakot)

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját 2001. február 25-e óta tartják meg, az Országgyűlés 58/2000. (VI. 16.) számú rendelete alapján. 1947-ben ezen a napon hurcolták el a szovjet hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a Szovjetunióba, ahol nyolc évet töltött fogságban. Fő bűne a kommunistákkal szembeni kiállása volt. A politikus elhurcolása lett az első lépése annak a folyamatnak, amely során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket, és megnyitotta az utat a totális diktatúra felé. Világszerte közel 100 millió áldozatot követelt az emberiség történetének eddigi legkegyetlenebb eszmeisége.

 

kovács béla

Kovács Béla emléktáblája Budapesten (Forrás: wikipedia.hu)

 

Szentgotthárd környéke az osztrák és jugoszláv határ közelsége miatt hatványozottan megsínylette ezt az időszakot. Kitelepítettek megközelítőleg két és félezer német nemzetiségűt, a Hortobágyra száműztek tucatnyi családot, elüldözték a szentgotthárdi ciszter szerzeteseket, a parasztságtól igyekeztek elvenni az utolsó szem gabonát. A rákosista diktatúra legsötétebb évében, 1952-ben zajlott az országos szinten legnagyobb kirakatperként számon tartott ún. „farkasfai per”, melynek során 72 főt vádoltak meg jugoszláv kémkedéssel, közülük 10 emberen hajtották végre a halálos ítéletet.

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásai sem kerülték el városunk lakóit. Az eseményekben szerepet vállalt Leopold Ferenc tanítót két év börtönre ítélték, és csak az 1960-as években térhetett vissza a katedrára. Kollégáját, Gergen Györgyöt hét hónapon keresztül tartották fogva Szombathelyen.  Hrabovszky Dezső gimnáziumi tanár 1957 elején ugyan hazatért Magyarországra, de néhány hónappal később ő is az internálótáborban találta magát. Egy év után szabadult. Hat hónapos kistarcsai és nyolc hónapos márianosztrai börtönt kapott Tóth Gyula a helyi párttitkárnak adott 3 pofonért cserébe. A rábakethelyi születésű Zöld Ádámot a „népi demokrácia elleni szervezkedés vezetése, kémkedés, tiltott határátlépés” vádjával ítélték halálra 1959-ben. Az ítélet végrehajtása előtt a tököli rabkórházban elhunyt. Természetesen a határon is tűzparancs volt érvényben. Ennek áldozata lett a nyíregyházi gimnázium végzős tanulója, Dandos Gyula. A 18 éves fiatalember városunknál próbált Ausztriába szökni, és lelőtték.

 

kiállítás tabló

"A rémület és megtorlások időszaka" - Részlet a Pável Ágoston Múzeum 1956-os helyi eseményeit bemutató időszaki kiállításából

 

A forradalmat követően ismét új erőre kapott az egyházüldözés. A kommunista diktatúra leghíresebb szentgotthárdi áldozata Boldog Brenner János. Az ifjú káplán két és fél éves rábakethelyi papi  működése mindig is szálka volt a hatalom szemében. Nem véletlenül, hiszen jólelkűsége, elhivatottsága hatalmas hatással volt a hívekre, különös tekintettel az ifjúságra. A hitetlenekkel is kiválóan szót tudott érteni, nem volt személyválogató. Ezért a kommunista vezetés javasolta Kovács Sándor megyéspüspöknél a káplán elhelyezését, azonban János atya mindenáron maradni akart a kethelyi plébánián. Egyik alkalommal motorkerékpárjával tartott haza Farkasfáról, amikor farönköket hajigáltak eléje, ekkor még sikerült elmenekülnie. Azonban 1957. december 14-ről 15-re virradó éjszaka már nem volt menekvése: kicsalták Zsidára egy haldokló beteg ürügyén, a település határában már várták a gyilkosai. 32 késszúrással ölték meg, testét az egyik közeli ház udvarára vonszolták. A szörnyű tett alatt Brenner János végig az oltári szentséget védelmezte, ezáltal ő lett a „magyar Tarzíciusz”. Boldoggá avatására 2018. május 1-jén került sor Szombathelyen.

 

Boldog Brenner János

Boldog Brenner János a hívek körében (Forrás: vasarnap.hu)